Viva Mexikó, vamos a la playa!
Itt a nyár, és ez a blog aktivitásán is látszik, alig volt írás az elmúlt hetekben.
Ennek több oka is van, de a témánkhoz leginkább illő magyarázat – és félig kifogás- hogy a 35 fokban nem igazán segíti a túlélést a tűzhely / sütő mellett állás.
Ettől függetlenül továbbra is törekszem arra, hogy még ha nem is vágom nagy gasztronómiai fába a fejszémet, valami tetszetőset alkossak, amely akár egy itteni írást is megér
Így készítettem el egy mexikói rizses babot pulykahússal.
A mexikói konyha legalább annyira penetrálta a magyar ugart, mint sok más nemzetközi kollégája. Legyek nagy fanja a magyar gasztrónak, szerintem ezek jó dolgok. A mexikói konyha szerintem nekünk, magyaroknak talán a legkedvesebb, ha a mienkéhez való hasonlóságot nézzük. Rengeteg hagyma, fokhagyma, paradicsom, paprika, bab, hús. Mindezek az összetevők pedig elsősorban ragu- és pörköltfélékben találkoznak. Amiért aztán ezekből mégsem lecsók kerekednek, azok a jellegzetes fűszerek: koriander, római kömény, Cayenne, különböző chilik.
A chili con carne, a fajitas, a taco, a cesadilla mind-mind jól ismert ételek, amelyeket akár fastfood-ként is fogyaszthatunk.
Mexikói lehet azonban szinte bármi, amelyben uralkodnak a konyhájukra jellemző zöldségek és fűszerek. Így ez a mai, nyári-meleg kompatibilisan gyors, ámde extrémen eltelítő is. Nevezhetnénk ezt akár mexikói lasagnanak is, hiszen hasonlóan fogjuk rétegezni az összetevőket, a szaftosságról pedig a besamelmártás gondoskodik majd.
Az alábbi összetevőkre lesz szükségünk
- 200 gramm rizs
- 500 gramm pulykamellfilé
- 400 gramm mexikói zöldségeverék (kukorica, bab, hagyma, bármi ami a fogalomba illik)
- Fél liter tej
- 50 gramm vaj
- 2 evőkanál liszt
- 300 gramm sajt
- Só, bors, római kömény, koriander, chili, szerecsendió
Kifőzünk 200 gramm rizst, lehetőség szerint ne főzzük túl, maradjon pergős. A kifőtt rizst egy nagy jénaiban vagy tűzálló tálban egyenletesen kiterítjük. Egyelőre vele nem lesz dolgunk, az sem baj ha közben kihűl.
Közben egy serpenyőben olajat hevítünk, amely a kockára vágott pulykamelleket fogjuk pirítani. A pulykamelleket érdemes előtte minimum 1-2 órával sóval, borssal és olíva olajjal pihentetni. Mélyebb ízük lesz egy kis pácolástól – ha rohanós a tempónk, az sem baj, megfelelő ízt fog kapni a folyamat végére.
A pulykamellet fehéredésnél picit tovább pirítjuk, majd egy tányérra szedjük.
A visszamaradt olajon, illetve a húsból kisült ízeken dolgozunk tovább. Mexikói zöldségeket pirítsunk nagy lángon, ezzel megőrizve roppanósságukat. Attól függően, hogy milyen a zöldség, érdemes fűszerezni: só, bors, római kömény, koriander, chili. Én előre ízesített, fagyasztott zöldségkeverékkel láttam neki, amely ettől függetlenül kedvelte az extra fűszert.
Miközben a zöldség pirul, fél szemmel és kézzel már a következő lépésnél kell járjunk: jöhet a besamel!
A megadott mennyiségű vajat olvasszuk fel, tegyünk hozzá két evőkanál lisztet. Hagyjuk picit megbarnulni, majd a tej negyed részével öntsük fel. Keverjük el jól a csomókat, ha ez megtörtént, mehet rá a vaj. Sajnos a besamel 35 fokban is türelemjáték, álljunk mellette sűrűn kavargatva, ameddig abban a csodás pillanatban el nem kezd összeállni. Amint ez eljött, sózzuk, borsozzuk, adjunk hozzá pici reszelt szerecsendiót, és már húzhatjuk is le a tűzről.
Mindeközben bizonyára elkészültek a roppanós zöldségeink, így az összeállítás nemes feladata elérkezett, és szakácsot kíván. Ameddig ezzel foglalatoskodunk, tekerjük bátran fel a sütőnket légkeveréses módon 200 fokra.
A korábban elkészült rizsre jöhet a husi, rá a zöldség. Osszuk el szép rendezetten, ne maradjon egy felület sem, ahova nem jutnak alapanyagok. A közben elkészült besamellel öntsük nyakon az egészet, szintén egyenletességre törekedve. Ha szépen” elfolyt”, szórjuk meg reszelt sajttal.
Zsupsz, irány is a sütő, ahol addig „szaunáztatjuk” ételünket, ameddig a sajt meg nem pirul bent.
A nagy melegben addig az alkotó pihenjen, a gépben a ventilátor forogjon, töltsünk magunknak egy finom limonádét.
Miután elkészült, a sajt aranybarna lett, vegyük ki sütőből, és akárcsak a lasagnenál, legyünk türelemmel, hagyjuk hűlni. Amint a mellékelt kép mutatja, én kevésbé voltam türelmes – lári - fári, az ízek kárpótolnak az elmaradt tökéletes végkifejletért!
Saját tapasztalatom szerint – hasonlóan a lasagnehoz - ez egy iszonyatosan laktató kaja. Egy közepes méretű kocka gond nélkül kitesz egy ebédet, és garantált hasznos szénhidrátokat és fehérjéket ad, hogy bírjuk a melót. A hús és a zöldségek mexikói beütése miatt valóban egy mexikóias ízvilágot kapunk, amelyet a besamel és a sajt lággyá és olvadóssá tesz.
