A sütés mégse olyan egyszerű..

Amióta a konyha elkezdett ” magába fogadni”, mindig is elsősorban a főételek és levesek világában mozogtam. Ennek ellenére mindig is kíváncsian figyeltem a profi és amatőr cukrászokat. Folyamatosan vonzott a gondolat, hogy a konyhaművészet ezen másik alfajával is megismerkedjek.

Csak hogy maradjak a korábbi, élettörténetes-sztorizgatós vonalnál, a sütemények nem járták át a gyermekkoromat. Kérdezhetik most sokan, micsoda keserű gyerekkor volt az? Nem volt egyáltalán rossz vagy keserű, egyszerűen nem a saját konyhánkban készültek azok a sütemények, amelyek könnyektől és cukortól dagadó szemeket eredményeztek. Volt számos ismerős, távolabbi rokon aki zseniális cukrász volt, és időnként enyhítették cukoréhségemet.

Édesanyám nem volt kiemelkedő cukrász – amit tudott, azt kiválóan, de nem volt sem neki, sem a szűkebb családnak érkezése a süteményekre.

Így hát szemben a főzéssel, itt nincs előttem példakép. Nincsenek meg azok az innen-onnan ellepett fogások, amik segítik a pizzaszakács vagy steak-shef karrieremet ( hehe, karrier. Próbálkozunk � )

Ennek ellenére megfogadtam a 2021-es évre, hogy idén megtanulok sütni. Mindezt szinte teljesen a rongyosra olvasott internetes oldalak és a “Kifüggött” tévés műsorok alapján terveztem. Kezdjük klasszikusokkal, és haladjunk a komplexebbek felé. Tudok már kenyeret és egyé péksüteményeket sütni, tudok lisztet vízzel és élesztővel keverni – hát mégis mi baj lehet? Nem félek semmitől.

“Majd fogsz! Igen, majd fogsz!”

És valóban, már félek. Megismerkedtem az “Erő sötét oldalával”, és rá kellett jöjjek, a cukrászat valóban szakma és művészet, amit tanulni és gyakorolni kell.

Január elején ugrottam neki életem első klasszikus édes süteményének, és készítettem kakaós csigát. Ki ne szeretné, kinek ne kötődnének hozzá élményei? Mivel ennek alapja egy relatív egyszerű tészta, olvasztott vaj, étcsoki és kakó, nem okozhat gondot – gondoltam én.

És addig valóban nem is igazán okozott, ameddig el nem jutottunk ahhoz a részhez, ami az én egyik nagy mumusomat is magába foglalja : kézügyesség. Tésztát egyenletesen nyújtani, megtölteni a kakós töltelékkel, szépen sorban felvágni majd valódi csiga formára tekerni nem egyszerű. Ennek köszönhetően a csigák különböző méretben, formában érkeztek. Azt azért el kell mondjam, a csernobili óriás szörnyszülöttől eljutottunk oda, hogy az utolsó csiga már egy blaha aluljárós pékségben elférne. Túlzok és – szokásosan – túlzott önkritikát gyakorlok, a csigák ha nem is lettek tökéletesen, de a kóstoló zsűri egybehangzó véleménye alapján az optikai hibákat kellemesen ellensúlyozta a tészta puhasága és a töltelék jó íze.

Íme a végeredmény:

 “ronda és finom”, ahogy a régi reklám mondta. Szerencsére inkább finom, mint ronda

A kakaós csiga ha nem is osztatlan, de sikert aratott. Az adag mérete miatt el voltunk vele pár napig, ezért egy időre figyelmen kívül került a sütés.

Aztán Február második hete hozta meg a váratlan és indokolatlan ötletet. Egy cefet rossz munkanap, hideg, bezártság. Valamit csinálnom kellett, és szembejött a neten egy “brownie” recept, ami valójában egy epres “blondie”.

Blondie, alias csoki nélküli brownie, ami nevének megfelelően “szőke”. Erre érkezett volna egy vékony cukormáz, ami keretbe öntené ezt a süteményt. Képek alapján iszonyatosan tetszett, és az sem tántorított vissza, hogy nem sikerült ( fagyasztott ) epret szerezni. MIt akadály nekem az, az akciós fagyasztott szilva majd megteszi.

Teljesen mindegy volt valójában, hogy milyen gyümölcsöt teszek bele, a probléma nem az volt. Hanem minden bizonnyal, az alábbi sorrendben a következőek

• én
• kézügyesség hiánya
• kapkodás
• hirtelen jött ötlet
• mérleg hasznosságának rendszerszintű tagadása

És ezek vezettek oda, hogy a cukormázzal a tetejére már nem kellett törődjek. Annyira rossz lett ugyanis a “blondie” szilvával, hogy megoldotta a problémámat.

Konkrétan atomjaira esett szét a sütőből kivéve. Óirási csalódás.

Mintha egy mém lenne – elképzelés vs. valóság

Amúgy Nutellával összekanalazva finom. Megettem, ne érje szó a ház elejét meg zero waste meg szegény éhező afrikaiak. ” No one is left behind”

A sütés, a cukrászat nehéz, és ezt most a saját káromon tanultam meg. Gondoltam kiírom magamból ezt a frusztrációt. Remélem szórakoztató, igyekeztem szarkasztikus lenni, ha másra nem, elrettentő példának jó lesz ez az egész.

Miközben ezeket a sorokat írom, épp a sütőben sül egy adag burgerzsemle. Sütés az is, az – kopp,kopp,kopp – jobban megy.