Aki az elmúlt években követte a magyar internet legalját, az bizonyára összefutott a "Vágvölgyi Noémi-jelenséggel" - az oldallal, amely korunk legfiatalabb generációjának egy bizonyos rétegét pécézte ki célpontul, és csinál mókát annak életfelfogásából és helyesítrási (nem)szokásaiból.

Ezen "tartalomgyár" egyik mémje jut eszembe, ahol az 50'es évek idilljében fürdő rajzolt család az ebédasztalnál ül, az egyik gyerek pedig az anyját kérdi, ehet-e ama bizonyos ételből. Szól a válasz: 

"Azt az inas gramra fősztük"

Na ugyanez a mondat pörög a fejemben minden egyes alkalommal, amikor az aktuális főzésre nem az a motiváció, hogy finom legyen, ízlen másoknak, hanem hogy az "inas gramon" jól nézzen ki.

És ez jó, és rossz is egyben.

Jó, mert úgy érzem, hogy ez motivál abban hogy a "fősztöm" szebb és jobb legyen.

Rossz, mert sokszor a kinézet vezeti a kezem, nem az ízek.

Ebből számomra az következik, hogy igen is meg kell mutatni azt is, ami nem feltétlenül a legszebb, viszont finom.

Illetve: tanulni.tanuln.tanulni - ételfényképezést.

Folyt köv - Inasgram oldalam szépen bővül

https://www.instagram.com/p/CH0nWdHB84n/