Hamburgerzsemle

Első blogbejegyzésem és első Instagram posztom életem első pizzájáról szólt. Első, első, első. Azóta sok mindent láthattatok tőlem, de mindösszesen két olyan étel van, amelyik egynél többször került fel az oldalamra:

• Pizza
• Burger

A pizzáról már volt írás, akkor most a Burger kell, hogy következzen.

Ha megkérdeznék a kedvenc ételeimet, a pizza és a Burger bizonyosan szerepelne köztük. Ez érdekes, én ugyanis nem az a gyerek és később srác voltam, aki gyorséttermi kaján nevelkedett. A generációm, (X talán? Butaságnak tartom ezeket a betűket, sok ember ráfogja „X-Y-Z Generációs vagyok, azért van az hogy..”) amibe születtem már érintett volt a „nyugatosodás” árnyoldalával, mint például McDonalds, Pizza Hut, plázák, gyorséttermek, mirelit és instant ételek otthon főzni nem kívánó / tudó szülőknek. Anélkül, hogy belemennénk közéleti témákba, ezek kezdtek megalapozni a későbbi brutális elhízásnak Magyarországon (is).

Én nem ebből a közegből jövök, nem ebben nevelkedtem. Az étel az otthonhoz kötődött, a gyorsétel és a „Meki” pedig különlegesség – nem az étel, hanem az, hogy egy évben egyszer ott ehetünk. Nem anyagi okokból, elvből. A hamburger számomra inkább a 20as éveimben vált meghatározóvá, abban a korszakban, amikor a konyhával is barátkoztunk

Amikor ez a két klasszikus étel kerül szóba, tűzzel-vassal szeretek küzdeni az ellen, hogy ezeket az ételeket „junk food” -nak nevezzük. Ez különösen igaz a hamburgerre, amely sajnos sok ember szemében egyet jelent azzal a cuccal, amit a „neves” amerikai láncoknál lehet kapni.

A szememben azok a termékek a modern ipari tömeggyártás, méretgazdaságosság elvét kielégítő, végletekig optimalizált értékláncának csúcsai – és ha nincs más, el is fér a kis pocakomba.

De az igazi hamburger nem olyan, mint amilyet ezekben a láncokban reklámoznak és elénk tesznek.

A Hamburger, ahogyan azt az elmúlt évek „craft” forradalma elhozta, egy kiváló étel, amelyik se nem egészségtelen (annyira), se nem mindenkor egyforma akkor, ha friss alapanyagokból készül.

Ez a „craft” forradalom lényege, amelynek, ha nem is értek minden elemével egyet, erősen beavászkodta magát a konyhámba, ha Burgerről van szó.

A hamburger rejtelmeibe nem érzem magam kompetensnek belemenni – hiába olvastam / hallgattam igazi szakembereket, hiába tudom, hogy mik az alapelvek, mik az arányok, azon a témán még erősen dolgoznom kell.

Amit viszont ma szeretnék megosztani veletek az egy kellemes vasárnap délutáni hamburgerzsemle, és részben a hamburger története. Ha már olyan csúnyán belefürödtem a brownie-blondie-eperkrém hármasba, meg kellett nyugtassam a lelkem, hogy képes vagyok még a liszt-tej-vaj-élesztő univerzumban alkotni, így hát úgy döntöttem, a Valentin-napi meglepetés nem lesz más, mint egy hamburger.

A hamburgernek lelke van – a lelkének egyik darabját pedig a zsemle nevű horcrux-ba zárták. Sok féle zsemle van, bolti vizes, császár, rossz, kevésbé rossz, finom. A hamburgerben hiába van a hangsúly a húson, a sajton és a szószokon, egy csúnya vagy rossz zsemle el tudja rontani az egészet.

A jó hamburgerzsemlébe önmagában is öntudatlanul bele akarunk harapni – a sárga „kupolája” tele szezámmaggal. Ha éppenséggel ez alatt egy szelet gyönyörű sajt olvadozik egy szafttól csurgó húspogácsán, hát annyi baj legyen, jössz te is!

A jó Burger zsemle szerintem egy picit kalács állagú – finoman omló, közepesen sűrű tészta. Ezért is tetszett meg az alábbi recept, amely sok más társához hasonlóan bevonja a képletbe a réteslisztet.

Az alkotóelemeink:

• 200 ml tej
• 2 evőkanál kristálycukor
• 20 g élesztő
• 500 g búzaliszt (BL55)
• 100 g búza-rétesliszt (BFF 55)
• 2 ek étolaj
• 1 teáskanál só
• 1 db tojás
• 100 g natúr joghurt

A kenéshez

• 1 db tojás
• Szezámmag

Az összetevőket durr bele egy keverőtálba, mellé a cukros tejben felfuttatott élesztő

A dolgunk az elején egyszerű, mehet egy tálba minden, a tej, a cukor és az élesztő először külön. Ha az élesztő felúszott a tetejére, mehet is egybe minden.

Miután a gép végzett, valami ilyesmit kell kapjunk – sárgás színét ezúttál az előírt olíva olaj biztosítja. Jaj neked, ha enélkül teszed el kelni!

Ha egybement minden, én hajlamos vagyok a keverőgépre bízni a dolgot először – de tényleg csak először, ha már nagyjából megdolgozta, érdemes szabad kézbe venni a dolgokat, és egy valóban szép, egységes tésztát gyúrni. Miután elértük a kellő állagot, jól olajozzuk ki az edényt mielőtt kelni küldenénk a kis tésztánkat, mert nagyon rossz 1,5 óra után megpróbálni kiszedni..

Apu azért iszik, mert a tészta kel – ahogy a mondás is tartja. Ilyen szépen kel meg a tésztánk, és ki is fehéredik! (Baj lesz ebből, én mondom)

Kényszerű kelési üresjáratunkat tölthetjük tanulással, házi munkával, vagy akár szisszenhet egy sör is. Végtére is a sör és a hamburger kéz a kézben jár.

Nem sikerült igazán arányosra az elrendezés - OCD-sek kíméljenek!

Amint letelt az elrendelt idő, a duplájára kelt tésztából kis gombócokat gyúrunk. Ha ügyesek vagyunk, párosan pörög ki a cseresznye – én nem vagyok ügyes :/

És íme, a sötét oldal felé egyszer s mindenkorra célba értek..

Miután a kis zsemléink keltek még egy 30 percet, megkenjük tojással a tetejüket, amely egyben ragasztó is lesz a szezámmagnak. Ezekután mehetnek is izzadni a sütőbe. 160 fok, légkeverés, 20 perc.

Uram, minden készen áll a Burgerhez! – Teljes tűz, parancsnok!

Az elkészült zsömléket azután egy picit hűlni hagyjuk – amint már csak kézmelegek, minden adott ahhoz hogy fogyasszuk. A célunk ezúttal a hamburger volt – ehhez került ízlés szerint két kész zsemle kiválasztásra, a többi pedig előkészítésre.

A Burger készítés rejtelmeibe most nem ugranék bele, de mindenképpen hoztam nektek egy képet a végeredményről. Mielőbb azonban ezt megmutatnám, hadd szögezzek le egy-két dolgot:

• A Burgert akkor szeretem, ha folyik
• A folyásának alapja a rengeteg ketchup-majonéz-bbq – ki amit szeret szósz
• A tojás nálam elengedhetetlen
• Ha szétfolyik, annyi baj legyen
• Burger fogyasztása után orvosi alaposságú befürdés kötelező

Folyjon az a tojás meg a minden. Papírtörlő bekészítve, fürdővíz megengedve – én így szeretem a Burgert!

Ez hát az én kis ünnepi burgerzsemlém és burgerem története – ezúttal a sütésre fókuszálva. Azért ajánlom mindenkinek, mert nem csak hamburgerhez használható. Aki kedveli ezt a típusú zsömlét másnap reggelire margarinnal, kolbásszal, felvágottal is imádni fogja – mert tényleg finom!

Alig néhány száz forintból letudhatjuk a fél havi péksütemény adagunkat. Az áru jól tartja a frissességét, de ha már kicsit száradna, akkor is van egy-két tippem:

• Pirítás – a frissesség visszaszerzésének legősibb módja
• Melegszendvics – bármiből, akármiből, ha esetleg marad egy nagyon pici darálthús, abból is lehet
• Bacon – a kiszereléseket ismerve maradni fog szalonna, amit másnap lepiríthatunk, a zsírján pedig ismét frissé varázsolhatjuk a zsemlét.

Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, hasznosnak találjátok a receptet. Készült egy kis videó a burger süléséről, igyekszem majd azzal is jelentkezni.