Kitchen_of_a_Man

Kitchen_of_a_Man

Cooking for instagram -how it changes your mind

2020. november 20. - Kitchen_of_a_Man

Hello foreigners - this is my first ever blog entry in English. 

How come? I think if you are trying to take over instagram, you have to respect the many million users interested in your content. yet not speaking Hungarian.

For you more is to await :)

I started cooking "for" instagram about a month ago - and I am hugely surprised, how it changed my mind and how I am thinking about the process of cooking nowadays. 

There is a Hungarian meme page, which is really-really hard to explain for those, who are not speaking this btw. beautiful language. It is making fun out of mostly Gen-Z people, who are - khm - not se well educated and follow a certain lifestyle of being always fabulous and trendy, yet all this expecting this from someone else to provide.

There is a picture, a drawing depicting a family in the 50's - lovely picture, they are sitting around a table. One of the kids is asking mommy, whether he / she can get from the food on the table. Then the answer comes:

" No darling, we cooked that for inas-gram"

( Inas-gram, as it is written originally - a joke that they are barely able to write the name of the platform, they see as the one and only trend )

This picture and the saying from mommy is coming to me nowadays quite often. And why?

Because I partially feel like mommy - I am cooking for "inas-gram"

This is partially okay and good, and partially bad.

Good, because this motivates me to cook more and something better looking

Bad, because this is leading my hand, look over the taste

 

How this should be going forward? 

I need to show what is not that perfectly looking, yet delicious

Or, how the big guy Lenin once said: "to learn.to learn.to lean."

What to learn ? Food-photography.

Challenge accepted

 

Latest content here :

 

https://kitchenofaman.blog.hu/2020/11/20/_inas_gram_fosztuk

 

"Inas gramra fősztük"

Aki az elmúlt években követte a magyar internet legalját, az bizonyára összefutott a "Vágvölgyi Noémi-jelenséggel" - az oldallal, amely korunk legfiatalabb generációjának egy bizonyos rétegét pécézte ki célpontul, és csinál mókát annak életfelfogásából és helyesítrási (nem)szokásaiból.

Ezen "tartalomgyár" egyik mémje jut eszembe, ahol az 50'es évek idilljében fürdő rajzolt család az ebédasztalnál ül, az egyik gyerek pedig az anyját kérdi, ehet-e ama bizonyos ételből. Szól a válasz: 

"Azt az inas gramra fősztük"

Na ugyanez a mondat pörög a fejemben minden egyes alkalommal, amikor az aktuális főzésre nem az a motiváció, hogy finom legyen, ízlen másoknak, hanem hogy az "inas gramon" jól nézzen ki.

És ez jó, és rossz is egyben.

Jó, mert úgy érzem, hogy ez motivál abban hogy a "fősztöm" szebb és jobb legyen.

Rossz, mert sokszor a kinézet vezeti a kezem, nem az ízek.

 

Ebből számomra az következik, hogy igen is meg kell mutatni azt is, ami nem feltétlenül a legszebb, viszont finom.

Illetve: tanulni.tanuln.tanulni - ételfényképezést.

 

Folyt köv - Inasgram oldalam szépen bővül

 

https://www.instagram.com/p/CH0nWdHB84n/

 

 

Pizza - az első

Az első.
Mármint Pizza.
Én és a Pizza – jóban és rosszban. Van az a  mondás, hogy a szex olyan mint a pizza: ha rossz, akkor is jó. Minden szava igaz.
Idejét sem tudom megmondani, mikor ettem először pizzát, annyi bizonyos hogy amióta emlékeim vannak, azóta az egyik gyengém.


Nagymamán annakidején sokat utazott, főleg vonattal. Egy-egy hosszabb útja után, amikor a vonata a déliben "landolt", meghívott minket egy pizzára. Alkotás út - Nagyenyed utca sarok, a hely neve: Il Treno. Az első éttermük - a többi már történelem. Igazi kemence, óriási, olaszos pizzák. 


Hogy ott ettem-e életem első pizzáját az kétséges, de hogy a szerelem egy életre ott köttetett, annyi szent. Match made in heaven.


Teltek - múltak az évek, az Il Treno bezárt, nagymamám sem utazott már, de a pizza továbbra is a gyengém maradt. Bejött a "rendelős" korszak ; jobb és rosszabb pizzákat rendeltünk családi eseményekre. Elkezdtem dolgozni, a SZÉP kártya juttatásoknak hála pedig gyakran éltem a rendeléssel, amikor nem volt kedvem / időm főzni.


Édesanyám gyakran készített pizzát, az viszont olyan igazán magyaros volt: vastag tészta, gombapörkölt rá, kolbász, sajt. Finom, kedveltem. De nem az igazi.
Mert az "igazi" pizza, ahogyan először Nápolyban megálmodták, és ahogyan az olasz emigránsok világhírűvé tették nem olyan.


A tésztája vékony, könnyű, a széle ropogós, a feltétje pedig "szegényes". Nem kell rá más mint egyszerű fűszeres paradicsom, sajt, és esetleg valami hús-feltét. Számos ilyet ettem, és amikor megfogalmazódott bennem hogy életemben először, otthon készítsek, akkor valami ilyesmit képzeltem el ( Spoiler alert: a kolbász meg a sonka a hűtő tartozéka volt, hiba lett volna kihagyni )
Azt gondoltam, és mindig azt hallottam, lehet hogy noha a pizza a "szegények" ételeként indult, elkészítése mégis igazi mesterség.

Ez részben iogazolódott, részben nem.

MIért? 
- pro: pizzát készíteni nem lehetetlen küldetés, némi kézügyeség és fantázia kell hozzá
- kontra: senki ne gondolja, hogy elsőre úgy pörgeti az ujján a tésztát, ahogy a menő pizzaszakácsok
- Szintézis: egy műkedvelő amatőr is készíthet remek pizzát kevés munkaidővel.

Háttérsztori: Egy kenyérsütésből megmaradt liszt és élesztő. Innen ugrott be, hogy egy idegörlő nap után, amikor az ember ki akarja verni a fejéből a munkahelyi horrort, valami kísérletezésbe kell fogni. Ha jó, azért iszunk, ha nem, azért ( szállás.hu - úgy is lett ). A kedvesem szintén osztja a pizza iránti szenvedélyt - nincs más hátra, mint próbálkozni.

Első lépés a tészta:

 

A tészta alapvetése nem egy bonyolult dolog: liszt, élesztő, olaj, só, kevés cukor az élesztőhöz. Hagytam az élesztőt dolgozni, hogy dupla akkorára keljen a tészta. Ezután következik a nyújtás.

És jött az első banánhéj, amelyen majdnem sikerült is elcsúszni. A nyújtás kézügyességet és gyakorlatot ígénylő művelet, amelyhez finom mozdulatok szükségeltetnek. Nekem a női kezek finomságára volt szükségem, így lett a végeredmény egy elfogadható tészta, amely alig várta hogy megkenjük feltéttel.

 

Második lépés – a feltét.

Számomra a „rendelős“ pizzák gyenge pontja szinte mindig a szósz volt: vagy sűrű, vagy eláztatja a tésztát, vagy ízetlen vagy túlságosan tolakodó.

Pedig nem tűnik ördöngősségnek: sűrű paradicsomszósz és a klasszikus zöldfűszerek, ezek elegyére van szükségünk.

Hogy az enyém megfelelően tartalmas és sűrű legyen, kevés olajon kevés hagymát futtattam, majd sűrített paradicsomot és kellő adag zöldfűszert helyeztem rá. Miután elment belőle a nedvesség, készen is volt. Pont olyan sűrű, hogy ne itasson át mindent, de elég fűszeres ahhoz, hogy megadja az alapízt.

A feltét pedig az, ami hirtelenjében elérhető volt: sonka, kolbász, mozzarella, olivabogyó.

Miután megkaptam a fentebbi összképet, immáron a sütőn volt a sor.

 

Harmadik lépés – a sütés és végeredmény.

A sikeres pizzasütéshez forró sütőre lesz szükségünk – nem légkeverés, nem grill, viszont 250 fok.

Alig 15 perc, és egy kész pizzát kapunk, amelyen buborékolva olvadozik a sajt, csillog a kolbász és a sonka.

Amikor a sütőből kivéve megláttam a végeredményt, félelemmel vegyes vágyakozás kavargott bennem. Mert hogy amit kaptam, az jól nézett ki. Barnálló szél, mennyein olvadt feltét.

Na de milyen lesz az íze?

A szeletelés után viszont elégedettséggel teli öröm lett úrrá rajtam és kóstolópartneremen. A pizza majdnem olyan lett, amint amilyet álmodni mertem.

Na de lássuk a végeredményt értékelve:

  • Pro: pizzát készíteni nem akkora ördőngősség, némi kézügyességgel kiváló ételt kaphatunk. A szükséges idő nagyjából két óra, de a nettó munkaidő nagyjából 20 perc, a többi időben az élesztő és a sütő dolgozik
  • Kontra: a pizzatészta nyújtása tudomány. Pont. Én itt részben kudarcot vallottam, a korábban megénekelt vékonyság és ropogósság elmaradt

 

És hogy mi a végső konklúzió?

Pizzát csinálni remek móka, kiváló eredményt érhetünk el akár elsőre is. Egy új, ámde fejlesztendő al-hobbit találtam magamnak, amely tovább erősíti a pizza és a köztem lévő belsőséges kapcsolatot.

 

Folyt. Köv

 

Valami elkezdődik ?!

Blogolás....Főzés... Valami új.

 

Sziasztok. András vagyok.

Most azt gondolom, hogy amibe kezdek az jó lesz, és kiutat mutat a borzasztó hétköznapokból, amiket mostanában átélek.

Ha valóban jól működik a gondolatom, akkor rendszeresen írni fogok ide. Amivel remélhetőleg mindenki jól jár - én is, ti is.

Na de mi is kezdődik el? 

Egész életemben attól szenvedtem, hogy bármibe is kezdtem, két dologgal szembesűltem:

  • Halálosan tehetségtelen vagyok benne
  • Ha megy is, nem lelek benne sem örömet, sem igazi kikapcsolódást

 

Egyetlen kivétel van, ami az elmúlt években nem esett egyik kateóriába se, illetve megfelel további feltételeknek:

  • társadalmilag elfogadott, nem haszontalan
  • mások is élvezik
  • elismerésre adhat ( és adott is ) okot
  • jót tesz testnek és léleknek
  • "gendersemleges" *

 

és ez pedig ..** dobepergés** .. a főzés.

MIért? Hogyan?

Imádok enni. Imádok jókat enni. Ennek volt árnyoldala is - bejártam a mérleg skáláit 85 és 125 kiló között.

Olyan családban nőttem fel, ahol a "kaja" kardinális kérdés volt, eköré szerveződött az élet- jó és rossz értelemben is.

Mégis, ami először afelé lökött, hogy magam is csináljam, az egy férfi rokon klasszikus "férfias" étele volt. Nyár, bogrács, szarvashúsból palócleves ( az alkoholmennyiséget mindenki képzelje hozzá, 21 éves voltam )

Életemben kevés olyan zseniális dolgot ettem. És végignéztem minden egyes lépését, kóstoltam ahogyan alakul, formálódik, és egy csodás eleggyé áll össze.

Sok különböző alapanyagból: hagyma, fokhagyma, szalonna, , hús, tejföl, bab..

A végeredmény maga a csoda.

Értéket teremtettünk, másoknak örömet okoztunk,természetes, tiszta étellel tömtünk meg a bendőnket, büszke mellkassal mentünk haza - az alkoholtól ezúttal tessenek eltekinteni :) 

A korábbi listát nagyjából ki is pipáltuk

Ettől a naptól kezdve elindult bennem valami, hogy nekem ezt csinálni kell. Főzni, akár naponta, magamnak, barátoknak, szeretetteknek.

 

Élvezem

Talán életemben először igazán valamit.

 

Na de mi is lesz itt? Sírok itt még arról, hogy semmiben sem lelem magam?

Nem. Befejeztem. Ez nem erről fog szólni.

Ez itt arról fog szólni, hogy én főzök, és mindig mesélek mellé. MI köt az ételhez, mi történt főzés közben, és milyen gondolatok jöttek közbe a fejemben.

Milyen konyha lesz itt, kérem?

Nincsenek előítéleteim semmivel sem. Alapvetően hiszek benne, hogy a házi étel az igazi. Az igazi házi étel pedig sokféle, és egy igazi otthon főző ember mindenhonnan merít.

  • Lesz hús? - Dögivel
  • Lesz vegetáriánus / vegán? - Kell időnkét a pihenő, kreativitást segíti
  • Lesz péksütemény? - Fejlesztendő terület, dolgozom rajta
  • Lesz sütemény? - Room for improvement, szemtanúi lehettek a kezdeti botladozásaimnak.

 

Első étel?

Nemsokára jön - életem első pizzájának története.

 

MI lesz még?

Italok. Főleg a gabonafélékből készülteket részesítem előnyben. De itt sincsenek kivételek.

A jó ételhez jó italok dukálnak - a kettő nem elválasztható. Itt sem kell hogy így történjen.

 Hol találsz meg?

Itt

És mivel nem tudom eltagadni a XXI. századot, ezért Instagramon

https://www.instagram.com/kitchen_of_a_man/

 

To be continued..

 

* akik szerint a főzés nem férfias, azoknak mindig csak egyetlen dolgot tudok mondani. Ha "konzervatívan" határozzuk meg a férfit, akkor a férfi az aki " alkot", a két kezével, és ezzel hasznot hajt. A főzés is ilyen - csak kissebben. Tudom, micsoda "misoginy" ez, Minden tiszteletem azoké, akik nagyokat alkotnak, sajnos amikor azokat a skilleket osztották, nem álltam sorba.

süti beállítások módosítása